Egy érdekes cikkre bukkantam a Honvédelmi Minisztérium honlapján. Nem gondoltam, hogy a hadtudomány ilyen szinten áll már. Hát igen, ez új megvilágításba helyezheti a környezethez való viszonyunkat. Sajnos a haderő sohasem arról volt híres, hogy számolna a hosszútávú természeti következményekkel.

Forrás: Honvédelmi Minisztérium – http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/a_meteorologiai_hadviselesrol1

A meteorológiai hadviselésről1
2006.09.28.

Az utóbbi években megszaporodott természeti katasztrófák – hurrikánok, földrengések stb. – kapcsán egyre többször merül fel az a feltételezés, hogy a tetemes személyi és anyagi károkat okozó természeti csapásokat sok esetben mesterségesen idézik elő. Az éghajlati egyensúly megbillenése az egész Földön érezhető. Az Egyesült Államokban egy sivatagos területet öntött el pár perc alatt egy felhőszakadás. Európában a kánikula több tízezer áldozatot szedett. A szakemberek szerint a helyzet évről évre rosszabbodik. De vajon mi húzódhat meg mindezek mögött? – teszik fel a kérdést az aggodalmaskodók. A válaszadók az ózonlyuk és az üvegházhatás kialakulásának fő okának többnyire a környezetszennyezést tekintik. Az időjárási szélsőségeknek azonban nem feltétlenül a globális felmelegedés az oka – állítja egy katonai szakértő –, hanem mindez sok esetben a mesterséges „esőcsinálás” következménye. Ezt a véleményt valószínűleg a legtöbb környezetvédő szakember nem osztja, hiszen az általános időjárás-változás legelfogadottabb magyarázata mégiscsak a globális felmelegedés.
Az emberiség évezredes vágya, hogy megismerje a természet és azon belül az időjárás2 folyamatait.
A meteorológia fogalmát már az ókori görög kultúra időszakában is ismerték.
A világ legrégebbi katonai elméleti alkotása mintegy 2500 évvel ezelőtt készült. Szerzője a kínai Szun-ce volt, aki i. e. a IV. század második felében élt. A „Hadászat művészete” című munkája az ókori Kína legnagyobb hadtudományi műve volt, egyben a legnagyobb hatású, legjelentősebb klasszikus művek egyike a világon. Ez a világ a legrégebbi katonai elméleti alkotása. Szun-ce szerint a háborút öt tényező határozza meg, melyek közül másodikként az eget (az éghajlati viszonyokat, az időjárást, az év- és napszakokat jelenti) említi.
A kezdetben rendkívül lassú fejlődés a meteorológiában a XIX. század közepén felgyorsult. Jelentős szerepet játszottak ebben azok az igények is, amelyek a hadviselés, a katonai célok elérését célozták.
Az időjárás mindig semleges! Az a katonai vezető viszont, aki a lehetőségekhez képest ismerte, figyelembe vette és kihasználta az időjárás pozitív és negatív hatásait, mindenkor a maga javára tudta fordítani a benne rejlő előnyöket.
A természeti viszonyok, valamint azokon belül az éghajlat és az időjárás, közvetlenül vagy közvetve – egyebek mellett – kisebb-nagyobb, esetenként pedig döntő mértékben, de mindenkor befolyásolták a katonai cselekményeket. A katonai vezetők, ismerve a kedvezőtlen időjárási viszonyok hadi tevékenységekre gyakorolt negatív hatásait – a lehetőségekhez képest – mindig is igyekeztek kedvező időjárási körülmények között megvívni a csatákat. Az ó- és a középkorban nem vívtak például csatákat őszszel vagy télen,3 de a későbbiek során is igyekeztek a háborúkat, hadműveleteket úgy tervezni – amennyiben lehetséges volt –, hogy azok kedvező időjárási körülmények között kezdődjenek és végződjenek.