Vasárnap volt alkalmam megtekinteni a Michael Moore új filmjét, a Kapitalizmus – Szeretem! (Capitalism – A love story) egyik barátommal, Attilával. A film pellengérre állítja a mai amerikai gazdasági rendszert, illetve ad egy kronológiai áttekintést, hogy hogyan is történt meg a szociális rendszerek, illetve az irányítás átvétele a profitorientált multinacionális cégek által. Sokan bírálják Moore-t, mivel nem pártatlan, a demokraták felé húz – én is éreztem a filmen ezt a propagandát – de ha ettől eltekintünk, igenis aktuális témákat feszeget. Még melodramatikusnak is tekinthetnénk azokat a bemutatott családokat, akiket a bankok raktak ki otthonaikból, de valójában tömegesen történik ez. Bemutatja továbba a bankok hogyan képesek uralni még a szenátus szabadon választott képviselőit, bemutatja hogyan vásárolnak ezen gazdasági érdekeltségek képviselőket. Korábbi filmjeihez képest (Kóla, Puska, Sültkrumpli, Fahrenheit 911, Sicko) kevésbé éreztem a Moore féle gúnyos fekete humort, mintha most nem lenne kedve annyira gúnyolódni. A film után Attilával sokat beszélgettünk hogyan is látjuk a dolgok állását. Ő egy feltörekvő cégnél dolgozik, amely most növik ki nemzetközivé magát, és amit mondott ezzel kapcsolatban nem meglepő, ámbár tanulságos. Ő úgy látja, ahogy nő a cég, a vezetők a profit érdek alá rendelnek minden emberi tényezőt, szépen lassan elveszti a cég azon értékeit, ami miatt az emberek szerettek ott dolgozni, az emberek elkezdtek egymással versenyezni és bomlik a csapat, egyre kevésbé érzi jól magát. Nem tartozik ez szervesen a filmhez, de ha belegondolunk, hogy egyre nagyobb szervezeteknél távolodnak a vezetők a valós munkát végző (vagy nem végző) emberektől, elembertelenedik, és pont ezek azok a tényezők, melyek világunkban lévő legnagyobb problémákat okozzák.
Mi a megoldás? Moore szerint nem szabad hagyni, hogy a “szabad verseny” címszó alatt ezen érdekeltségek visszaélhessenek erőfölényükkel. Bemutat pár példát arra, hogyen lehet demokratikusan működő céget működtetni, ahol nem a profitérdek az első. Én egy picit vitatom azért azt, hogy ez mennyire oldaná meg a globális problémákat, de érdekes lehet szociológiai szempontból megvizsgálni.
psychica - 
